Amikor megjöttem Magyarországra, másnap jelentkeztem Pécsen, az idegenrendészeten. A hölgyet, aki ott dolgozott nagyon váratlanul érte az esetem és visszaküldött Szegedre a menekültügyi hivatalba.

Amikor elindultam Szegedre, beszélgettem a buszsofőrrel, aki ’ egész véletlenül ’ tudott egy helyet, egy pékséget, ahova elmehetnék dolgozni.

Később abban a pékségben a kolléga elmondta, hogy az anyukája a templomban beszélt valakivel, aki kiadna nekem egy szobát az udvarban.

Így nagyon könnyen jutottam munkahelyhez és albérlethez is. Fél évig körülvettek olyan emberek akik, nem voltak Jehova Tanúi, és mégis áradt belőlük a szeretet, és az együttérzés.
Nagyon sokat tartozom nekik, és sajnálom, hogy nem tudtam nekik viszonozni a segítséget, amikor szükségük volt rá.

Az első imameghallgatás, az volt, amikor azért imádkoztam, hogy találkozzam valakivel Jehova Tanúi közül, hogy járhassak a gyülekezetbe. Ezzel a céllal utaztam Pécsre, és a második ember, akit megállítottam azzal, hogy:

• tudja-e hol gyülekeznek Jehova Tanúi és mikor?

 Pont egy Tanú volt, aki válaszolt, az azt követő kérdésre is, hogy:

• ismer e valakit közülük? - mert kapcsolatba akarok lépni velük.
• Igen én is az vagyok, és aki ott árulja a dinnyét az is Tanú.

Így folytattam a megszokott életvitelem.

Az új albérletnél is segítettek, adva bútort, takarókat…

A pékségben is elfogadtak és értékelték a munkámat, és engem is.

Egy idő után édesanyám üzent, hogy, a szerb rendőrség házkutatást tartott otthon és elkobozták a leveleimet bizonyítékként, hogy külföldre szöktem. Pánikba estem és írtam nekik, hogy már Magyarország más részére költöztem, és nem fognak megtalálni, ha eljönnének értem, hogy példát statuáljanak. Közben csak átjöttem Pécsre.

Pécsen egy kedves idősebb házaspár (tanúk), befogadott, amíg nem találok albérletet meg munkahelyet. Három nap múlva máris volt munkahelyem. A kenyér címkéjén található telefonszámot hívtam fel munka felől érdeklődni, és máris mehettem megbeszélésre, majd másnap kezdhettem is.

Ahhoz hogy albérleti szobát találjak kellett majd három hét.  

Majd kicsit megnyugodtam.