Amikor Jehova Isten kihozott, a szervezetből,

• ami az Ő nevét viseli és a hamisított evangéliumot hirdeti,
• Tagadja a holtak hazáját, gyehenna valóságát,
• Isten mai csodáit,
• az üdvözülés lehetőségét mindenkitől, aki nem követője a társulatuknak.
• szervezetből, ami megakadályozza a követőit abban, hogy személyes kapcsolatba léphessenek Jézussal, az urukkal,
• kapcsolatba léphessenek a Szent Szellemmel, aki megtanítaná nekik a valódi igazságot.
• saját szerzőiket téve abba a funkcióba, amit a Szent Szellemnek kellene betöltenie (elvezet minden igazságra), olyan tekintélyt adva nekik, amit nem szabad megkérdőjelezni, csak vakon követni, elfogadni és hirdetni.
• szervezet, amely tele van olyan odaszánt, hittel teli emberekkel, akik minden szabadidejüket az Atyának ajánlják fel, sok sok mindent feláldozva azért, hogy a világnak legyen minél több lehetősége megtérni, és elkerülni a pusztulást.
• szervezet, amely nem engedi másként értelmezni az Isten igéjét hanem csak úgy, hogy kikeresik az Őrtorony Társulat kiadványai között, azt az adott cikket, ami a kérdéses biblia szöveget magyarázza,
   - csak olyan személyes vélemény kimondásával, ami kizárólag (és csakis) alátámasztja, a társulat ’hivatalos álláspontját’.

Kijőve onnan. Elkezdtem élni az új szabadságommal, látogatva a gyülekezeteket, és keresve, hogy hol a helyem.

                Vasárnap délelőtt, felszálltam a buszra, kiszúrtam vallásosnak tűnő embereket és követtem őket. Eljutottam a Baptista gyülekezetbe. Ott éreztem az Úr jelenlétét, de azt nem, hogy ott a helyem (pedig egy ilyen érzést-kijelentést vártam). Az alkalom alatt az a kijelentés jött át, hogy ne legyenek irreális elvárásaim (Isten nem fog belőlem szuperment csinálni).

                Szombaton ellátogattam az Adventistákhoz, ahol a lelkipásztortól kaptam időpontot, arra hogy átbeszéljük a nézeteimet, megtapasztalásaimat és a bibliai igazságokat. Körülbelül 1 vagy 2 hónapig jártam közéjük, de nem éreztem, hogy ott lenne a helyem.

                Ellátogattam a Hit Gyülekezetébe, ahol éreztem, hogy betölt a Szent Szellem. Néztem ahogy körülöttem nyelveken imádkoznak, tele voltam hálával és örömmel, de többszöri látogatásom után az ajtónálló kihívott, hogy beszéljünk, és tájékoztatott arról, hogy nem járhatok oda is meg más helyekre is.

                Ez nekem teljesen olyan volt, mint a Tanúknál, amikor magukat igazaknak másokat meg hamisaknak bélyegeznek. Ez ellenszenves volt számomra, és nem mentem már oda.

    Amikor már többször ellátogattam a Pünkösdi Reménység gyülekezetbe, megragadott az Istentisztelet előtt lezajlott imaalkalom. Akkor azt mondtam, hogy ez az, itt a helyem (az imaalkalmon). Beszéltem a Lettner Gáborral, a pásztorral, aki imádkozott értem.

    Bemerítkeztem a Szent Szellembe, elkezdtem nyelveken imádkozni és látásokat látni.

                Egyik alkalommal, amíg az Istentiszteleten ment a dicsőítés, kaptam egy látást Istenről.

>>Láttam egy nagyon erős fényt az égen, amire nem tudtam felnézni (az Atya), majd valami beárnyékolta ezt a fényt, amikor felnéztem láttam valakit, aki ült egy fotelban koronával a fején (Jézus a Trónon), aki köztem és a Fény között volt. Majd engem körülvet egy kis felhő, aminek egy része szárnyakká változott és elkezdett emelni Jézus felé.<<

                Ekkor megértettem a szentháromság tanát. Óriási euforikus élmény volt, hogy Jehova így kijelentette magát nekem személyesen.

                Egy másik alkalommal,

 >> álltam egy óriási sötét teremben ahol volt egy trón, ami világított, kijelentés hangzott el, hogy szeretett és elfogadott vagyok, minden bűnöm meg van bocsátva, és üdvözülök.
                Hála töltött el és végtelen öröm. A következő pillanatban eszembe jutottak Jehova Tanúi ismerőseim. Ahogy eszembe jutottak sokukat láttam nem messze tőlem egy csoportban. Elkezdtem sírni

   - Uram mi lesz velük? Nem ismerve szeretnek téged!

Erre az Úr azt mondta:

   - Velük is van tervem, ne aggódj értük! <<

Ismét hála volt bennem és kimondhatatlan szeretet az Úr felé.

                Úrvacsorai alkalomkor én is vettem Úrvacsorát. Az úr szólt hozzám, hogy újra merítkezzek be. Nem azért mert, hogy az előző bemerítkezésem érvénytelen lenne, hanem azért, hogy megkönnyítsem a testvéreimnek a dolgokat.

                2007 augusztus 19. - Újra bemerítkeztem a Reménység Gyülekezetben. Amikor kijöttem a vízből azt éreztem, hogy kaptam valami ujjat, valami megváltozott a szellemi szférában jó irányba. Később megtudtam, hogy többeknek gondot okozott a velük való úrvacsorázásom, mielőtt újra bemerítkeztem.

                A bemerítkezést követő első, belső alkalmon (- testvéri órán), kértem a felvételem a gyülekezeti tagságba.

                Feleségemnél, ekkor már elszállt minden reménye annak, hogy valaha is visszatérek közéjük.
                Többen a Tanúk közül, pedzegették neki, hogy ott kellene engem hagynia amiért ’ hitehagyottá lettem’, de Ő azt válaszolta nekik, hogy sehol a bibliában nem lát erre indokot, de még a Társulat kiadványaiban sem. Így együtt maradtunk.

                Feleségem értékeli, azt hogy nem korlátozom a hite gyakorlásában, és hogy kitartok mellette és szeretem. Az aranyszabály mindkettőnktől megköveteli, hogy úgy tegyünk a másikkal – ahogy szeretnénk, hogy a másik velünk tegyen. Harmóniában élünk!

                Nemsokára kaptam egy kijelentést, amit nem vizsgáltam meg, és aminek a gyümölcseiből kiderült, hogy nem Istentől volt (ezért nagyon fontos, hogy minden kijelentést jól vizsgáljunk meg).

Kaptam egy állás lehetőséget, fent Pest megyében, dupla fizetésért. Úgy éreztem, hogy Istentől van, mert röviddel az új állásért való imakérésem után jött a lehetőség, a dupla fizetés meg kellett ahhoz, hogy megszabaduljak a hitelkártya csapdából.

                Felmentem Vecsésre egy pékségbe, és csak 2-3 hetente jártam haza. Röviddel utána, a feleségem felmondott a munkahelyén, és amit pluszt kerestem az el is ment a plusz költségekre. Így nem voltam jobb helyzetben.

                Nem jártam sehova gyülekezetbe, és nagyon eltávolodtam Istentől.

                Egyik alkalommal a munkatársam megkérdezte, hogy honnan tudom, hogy Isten velem van.

Azt mondtam:                  -              Onnan, hogy van egy biztonságérzetem.

Következő nap, amikor egyedül voltam a szobámban, rám tört egy halálfélelem, és egy pánik roham.

Előtte nem ismertem ezt az állapotot, és fölismertem, hogy ez egy jel Istentől, egy dorgálás.

                Vissza kell térnem Istenhez, és a családhoz. Be kell ismernem a tévedésem. És vállalni a következményeket. Lehet, hogy nem lesz munkahelyem, lehet, a bank elviszi az autót, lehet - nem tudom majd fizetni a hitelkártya törlesztő részleteket… lehet… lehet…

                Döntöttem! Mindent otthagytam és haza mentem, amint kaptam szabad hétvégét. Nem mertem elmondani a munkahelyemen. Nagyon féltem.
Amikor hazafele mentem nagyon sírtam, és kértem Istentől bocsánatot, amiért hagytam magam becsapni. Megbocsátott. Már nem féltem. Megerősítettem a döntésem, hogy már csak a papírjaimért, meg a fizetésemért megyek vissza.

                Hazaérkezve elmondtam a feleségemnek a döntésem, felhívtam a főnököm és fölmondtam.

                Pár nap múlva visszamentem, és megkaptam a bérem. Munkanélküli lettem.

                Egy hét után felvettek az Aranycipó pékségbe. Kevesebb lett a pénz, de sokkal jobb lett minden. Visszatértem a Reménység gyülibe. Folytatódott minden, ami elkezdődött, fél évvel előtte.

                Egy konferencián, odavittek egy próféta testvérnőhöz, aki miután megtudta a nevem elkezdett prófétálni:

 -   Mihály! Neked tudni kéne, téged az Úr evangelistának hívott el, de mitől félsz 'hogy nem igaz' ?! ...

                A tesónő mintha olvasta volna a gondolataimat.

>> Kételkedtem. Bennem volt, hogy mennem kell evangelizálni, de féltem, hogy mi van akkor ha Isten még se lesz velem, és nem történnek meg a csodák amiket előhívok, ha mégsem úgy lesznek a dolgok ahogy azok le vannak írva.<<

Nagyon megérintett amit mondott és elgondolkodtatott.

                Kértem a pásztortól időpontot, hogy megbeszéljem vele ezt az evangelista dolgot, mert elképzelni se tudtam, hogy most ezzel mit kezdjek.